Ha a kérdés a romantikus film, akkor egyértelmű a válasz, hogy hova kell indulni...a Vörös Malomba!

Be kell, hogy valljam, engem nem szoktak a zenés filmek megfogni. Valószínűleg azért mert nem látom értelmét, hogy egyszerűen csak dalra és táncra pattannak a  színészek, ha bánat, vagy öröm vagy szerelem stb éri őket. De ez a film más.

Előszöris a musical számomra köthető a színházhoz, és ez a film teljesen azt az érzést hozza magával. Ugye már a film elején egy színházi előadásba csöppenünk, ahonnan a törpe Tolouse vezeti fel a történetet, amit majd az író vezet végig a szemünk előtt.

Ez a film a szerelemről szól, az igazi szenedélyes, fájdalmas és féltékeny szerelemről. Teletűzdelve irracionális hátterekkel, hiperbolisztikus és természetfeletti megjelenítésekkel, és játszva a tér-idő mélység-magasság történet-valóság közti kapcsoaltokkal. Az egész film egy elmesélt szerelmi történet színreviteléről szól, ami a  filmes valósági rétegben Satin (Nicole Kidman)  a "kurtizán" és a nincstelen író, Christian (Evan McGregor) közt zajlik.

Párizs varázslatos szexuális túlfűtöttsége, a pénz, a kán-kán, a szajhák és a bohém világ az ami körülveszi a szereplőket. A zeneszámok is pont oda illenek és úgy adják elő, ahogy azt a néző kívánja. Persze a befogadást az is segíti, hogy a legtöbb, ha nem mindegyik szám ismert és közkedvelt, szóval szinte a szerplőkkel együtt mondhatjuk a szöveget, így egyre jobban tudunk azonosulni is velük.

A féltékenység, a kiszolgáltatottság és a "show" törvényei érvényesülnek, miközben a főhőseink lavíroznak a Herceg (mecénás) a Zidler (igazgató) és az előadás mezsgyéi között...de túl a TBC-n, a fájú féltékenységen és a szerelmen is a Shownak mennie kell ("...show must go on") !!!!

A film végére a szerelmesek elveszítik egymást, de másrészt örökké egymáséi lesznek...Így pecsételi meg a fiatal bohém író sorsát a Szabadság a Szépség és a Szerelem. Majd ugye mi is vele mondhatjuk ki az igazságot, hogy egy dolog van mi mondható:
"Szeretni kell és szeretve lenni jó!"

Ez a thriller eléggé eltűnt a filmes palettáról, érthetetlen okok miatt. A film föszerepében Nicholas Cage-t láthatjuk, aki egy magánnyomozót játszik. Az alapsztori a kegyetlenségen, a kisemberek értéktelenségén és az alvilág borzalmain alapszik.

Egy 20 éves lány tele színésznői álmokkal lelép otthonról nevelőapja botrányosan agresszív viselkedés miatt,  és ezekután örökre eltűnik. Közben egy arisztokrata család feje, aki köztiszteletben állt és tisztességesen élte le az életét 80 évesen meghal. De mi lehet a 2 történet közti kapocs?

A kapocs egy régi videókamárában gyakran használatos 8MM-es film tartalma.

A sokat látott magánnyomozó is elszörnyülködik, amikor megnézi a gyilokpornó közben drasztikusan kivégzett lány kálváriáját a szalagon.
Megbízatása szerint: ki kell derítenie él e még a lány, vagy megtörtént, amit még az alvilági pornó világában is tagadnak, hogy létezne emberi életet valóban kiontó szexuális brutalitás.

A film végére kiderül minden, hogy a "tisztességes" milliárdos perverzitásából ölték meg  a szerencsétlen lányt. Az alvilágban bolyongó főhős kideríti a legborzalmasabb pornós berkekből, hogy mi az igazság. Persze mind emiatt Ő kerül bajba, és a bizonyítékok megsemmisülése következtében, az övé lesz az igazságszolgáltató szerep.

A film lassú és szövevényes, de mégis van benne valami varázs...valószínüleg a kimért beállítások miatt van, amit a feszültség fokozása érdekébe kiválóan használnak a filmben.

Mindenkinek ajánlom, aki egy igazi thillerre vágyik és nem retten meg a lelki borzalmaktól...

Mindenkinek figyelmébe ajánlom az alábbi linket, illetve a waverlyflams összes kisvideóját.

Ha amatőrfilmekről van szó, akkor ők a példaképeink lehetnek, ötletben kivitelezésben és még az "amatőr" felszereléshez képest a filmminőség sem hagy kivetni valót.

Gúny, humor, szarkazmus, irónia, brutalitás, pofáncsapó absztrakció, majdnem olyan ez a kis csapat, mint a southpark készítőgárdája. Le a kalappal előttük!

Ebben a kisvideóban elsősorban az ötlet a legjobb, ami kívülről úgy tűnhet, hogy könnyen és rövid idő alatt kitalálható, de biztos vagyok benne, hogy ez mégsem olyan egyszerű dolog. Szerintem ilyen humorra és abszurditásra van szükség, ahhoz hogy a mindennapjainkat könnyedébben túlélhessük.

Horror Péntek


Nem! Ez nem egy újabb kritika a képen látható jól ismert filmről. Nem fogom az egekbe emelni Naomi Watts (Rachel), vagy David Dorfman (Aidan) színészi munkáját. Mindannyian tudjuk miről van szó: egy tökéletes ötlet tökéletes megvalósítása.
Sokat töprengtem, hogy mi is fogott meg igazán ebben a filmben. Miért van az, hogy hónapról hónapra újra és újra meg kell nézzem. A válasz talán az aprólékos kivitelezésben rejlik, melynek köszönhetően teljes mértékben lebilincsel a látvány.
Mi is ez a látvány? Észrevettétek már, hogy a film teljes hosszában el van tolódva a fehéregyensúly? Nyomasztó, depresszív hatást keltő színvilága a rémület melegágya, melyben gyakran részesülhet, aki meg meri nézni ezt a filmet.
A 115 perces produkciót teljes hosszában átívelő filmzene minden hangjegye remekműnek bizonyul szembeállítva a ma hallható soundtrack-ek sematikus többségével. Remekül harmonizál kép és hang.

A 2000es Pay it forward, Haley Joel Osment újabb nagy dobása a Forest Gump és a Hatodik érzék után. A kisfiú itt még mindig kisfiú, de nagyon jól bele tudja magát adnia filmbe.

A film főképp a romantikus filmek kedvelőinek nyújthat nagy élvezetet. Kissé olyan hatással volt rám, mint a Krumplirózsa(1991), semmi földöntúli és következménynélküli hőstett sincs benne, csak  közemberek, érzései, múltja és a hátukon cipelt életük.

Nagyon amerikai a film, tehát maximálisan az érzelmi hatáskeltésre játszik rá. A veszteség, a megbocsájtás, az erkölcs és a jócselekedetek szépségéről láthatunk egy másfélórás összeállítást. Olyan irreális végjelenttel, hogy még a legkeményebb szíveket is meg tudják hatni.

Tehát ha fájdalmas jóérzéssel akarunk felállni a tv elől, akkor biztos ez egy megfelelő film, ahhoz  hogy meghasson minket. Mindenkinek ajánlom aki szereti a romantikus filmeket, egyszerű emberek életjeleneteivel tűzdelve.

    Engem személy szerint nem nagyon tudnak meghatni a romantikus filmek, A jövő kezdete nálam mégis megtette a hatását.
    A film alaphelyzete ugye egy tizenéves kisfiúról szól és a társadalomismeret órai házifeladatáról, amit egyik tanárja adott ki (Kevin Spacey), címe hogy: "változtasd meg a világot". Ugye eddig nagyon amerikainak hangzik és irreálisnak is egy Közép-Európai számára. Én is emlékszem még a társadalomismeret óráimra a középisklában, de senki sem állt elő ilyen képtelen ötlettel, mi csak a magyarországi jogrendszerről, és önkormányzati felépítésekről ill. hasonló szárazabbnál szárazabb anyagokról hallgattunk előadásokat. De nem is ez a lényeg.
    A kisfiú ötlete a fontos,és az, hogy az ötlet mégse jön be... Az ötlet nem más mint, hogy jót kell tenni 3 emberrel önzetlenül és annak a 3 embernek is külön-külön 3 másik embernek önzetlenül segítenie kell.
   
Trevor (Haley Joel Osment) elkezdi a házi megvalósítát, és állandóan kudarcba fullad a terve, de csak rövidtávon. Előszöris egy drogossal próbálkozik, majd alkohol problémákkal szenvedő édesanyjának(Helen Hunt) segít, majd a tanárjának(Kevin Sapcey) is. A szituációk bonyolódnak és a végén egy teljes kavalkád alakul ki.
   
A film tele van klisékkel: egy egyedülálló anya, hogy tudja nevelni az alkohol problémái miatt már önállúsult fiát, az édesanya beleszeret a tanárba, a mániákus, testileg sérült tanár beleszeret a Trevor anyjába, majd az óriási bonyodalom kibontakozása az ugyancsak alkoholista apa (Bon Jovi) megérkezésével teljesedik ki.
   
    Pontosan nem értettem miért kellett a tanárnak égett sebeket viselnie, míg ugye ki nem derült, hogy ő is egy olyan kisfiú volt, mint Trevor két alkoholista szülővel, amelyikből az apa felgyújtotta őt. Ez kissé erőltetett nekem, mert nem értem miért kellett, drasztikus mértékig elképzelni, vagy megmutatni, hogy milyen bűnöket követhet el egy ilyen "szülő". Nekem ez olyan horrorr-meseszerűnek tűnt, és erőltetettnek is egyaránt. Nem feltétlenül égeti agyon egy ilyen betegségben szenvedő ember a gyerekét....
    Na de végülis ahogy a sokszálú eseményt követjük, rávezet minket arra a történet, hogy a Trevor világmegváltása megkezdődött, és a segítségbe keveredett emberi sorsok visszagöngyölítése nyomán eljutunk a kisfiúhoz, aki már el is veszítette a hitét.

    A vége a filmnek, az hogy miközben Trevor, aki visszanyerte az ötletében a hitét és felbátorodott miatta, jót akar tenni, egyik kis iskolatársával, sajnos megkéselik. Ez is kissé irreális mivel egy 12-13éves fiúk csoportjában nem látom értelmét, hogy milyen alapon késelnék meg a másikat. Ha kissé idősebb generáció, olyan 16-20 éves korúak lennének már bandaháború vagy utcai verekedés közben érthető lenne a kés és a döfködés, itt csak annyia a lényege, hogy a fiú jócselekedet közben meghal.

     Nem is a film értelme, vagy a romantikus túlerőltetett szálak amik a hangulatot adják, hanem kiváltképp a filmképek azok, amik hatásosak lehetnek a néző számára. Ahogy a film végén, zarándokolnak az emberek Trevor házához, ahogy az anyja egyedül marad és a tanár pedig önzetlenül megbocsájt neki. Majd végülis a hatás a tanulság a filmben, hogy hinni kell az emberi jóban és uttörőkre van szükség, akik még most a 20.szd-ban is meg tudják mutatni nekünk, hogy mennyire szükségünk van egymásra.

Tehát a jócselekedeteknek értelme van, ezek olyan jócselekedetek, amelyek nem könnyűek, hanem lemondással járnak és fájdalommal.

Thriller Kedd
Az 1408 cím alapján, azt hittük, hogy ez megint egy történelmi film, mint a nemrégen megjelent 300, vagy a régebbi 1492-Pradicsom meghódítása. De nem, itt többről van szó!


A film Stephen King novellája alapján született, és dióhéjan egy kiégett, megtört alkoholista, szekptikus újságíró (aki a szellemeket keresi) és egy gonosz hotelszoba párosáról szól, egy hosszú 60 percet felölelve. Aki véres horrorjelenetekre számít csalódni fog. Az 1408 nem más mint egy thiller, ami egy ember belső világának manifesztálása.


Történetvezetésében is érdekes ez a szokványosnak tűnő film. Nem a megszokott linearitást tartalmazza, hanem az egyvonalúságba beillesztett régmúlt részleteivel, lehetséges jövöképek vilanásával, és az örök körforgás nyomasztásával van tűzdelve.


Összefoglalva, akinek tetszett a Ragyogás című film mindenképp nézze meg az 1408 -at, ill. a thillerek és a misztikumok szerelmeseinek ajánlom!

Az 1408-at előszöris én a Ragyogás című filmhez hasonlítanám. De itt a szobán van hangsúly, ami New York egyik vezető hoteljénak 14. emeletén található. A filmben a főszereplő érzéseinek és lelkiállapotának alakulását nézhetjük végig. Aki szellemkutatásokat végez bizonyos szállodákban, közbeszédben terjengő szellemjárta hotelekben. A munkájának célpontjait levélben kapja, és így jut el az 1408-as szobához is.
    Nagyon sablonos mivoltát adja a alkotásnak, hogy a szereplő a film elején még szkeptikus és gúnyos majd kezdi elhinni a történések során a valódi veszély létét. Először csak  arra gyanakszik,  hogy a hoteligazgató (Samuel L. Jackson)  mérgezte meg a neki adott italt, és annak hatására halucinálja a támadóját, a rádió zenéjét is megmagyarázza, és a csokikat a párnán is. Viszont amikor lányával készült régi videó elindul a tv-ben már persze érzelmi hatása alá kerül a történéseknek.
    Sokban javít a filmen John Cusack alakítása. A filmben szereplő szomszédból áthallatszó süketítő babahangot, valószínűleg úgy vehették fel, hogy később rakták rá az őrületbe kergető zajt, tehát neki valóban úgy kellett játszania a stúdióban, mintha valóban szétrobbanna a feje. Ehhez óriási beleérzőképeeség szükséges. De hasonló részeknél, mint a az ablakon kimászás és a félelmetes mélység érzékeltetése, az érzelmi hullámzásokra való reagálás, vagy a kislánnyal való megható jelent is a számlájára írható.
    Tehát a film közben Mike Enslin(John Cusack) felveszi a játékszabályokat, hagyja a történéseket folyni és a fenálló helyzeteket a legjobb elképzelései szerint kezelni.
   
    A meghökkentő jelenetek inkább a hanghatások alapján érzékelhetőek, és úgytűnik itt is szeretik a dolby sorround hatást maximálisan kihozó vízeséses, hullámcsapásokat. Az érzelmi szál itt is egy kiskorában rákott kapott és meghalt főszereplő kislányának személyében látható, ami kissé átlagosnak és megszokottnak tűnhet a filmben szereplő klisék sorában. Viszont kétségtelenül hatásos, ahogy a megjelenő lány mezítláb végigmegy az üvegcserpeken megöleli apját, megkéri hogy ne hagyja el és mégis kis halott testével szétroppan apja karai közt.

    A végső kifejletben ugye a 60 perc lejártával, visszatérünk a 60 perc elejéhez. A főszereplő a földön fexik és a szoba felhívja őt női hangon, ami megint kissé illúziótlan. Ekkor eldöntheti hogy öngyilkos lesz (felköti magát), vagy előről kezdi a 60 percet. Ez a egyik végső igazság, amit kimond a film, mert eddig azt hihettük, hogy a szoba öli meg lakóit a teljesíthetetlen szituációkkal és csak egy szuperhős élheti túl a megpróbáltatásokat. Viszont ekkor rájövünk, hogy ez az utazás nem gyilkos, hanem a gyilkosság magában a lélek mélységeiben jelenik meg és attól lesznek öngyilkosok az emberek, hogy nem akarnak szembesülni lelki fájdalmaikkal.

    A főhős persze mivel amerikai a film, nem köti fel magát, inkább magára gyújta a szobát, így a tűzoltók menekítik ki őt. Itt viszont nagyon furmányosan nem tudjuk eldönteni, hogy ez megint egy képzelgés, hogy kijutott, mint eddig már megtörtént egyszer, vagy valóság. A választ még a végső jelenet sem adja meg, viszont a történéseket valóságossá teszi. Itt hallhatjuk az őt végig segítő diktofon felvételét, ami a kislányával felvett dialógust eleveníti fel, ami még a szobában zajlott.

Persze ezzel vége lesz a filmnek, de vajon ezután megint visszakerül a szobába? vagy végleg kijutott onnan?

A következőkben színes és kevésbé-színes filmekről fogunk beszámolni,teljes szakmai és laikus szemlélettel. Az oldalt elsősorban giczuss a film kritikus-mágus:) és silen a médiagéniusz:) vezeti, de szívesen várjuk a ti hozzászólásaitokat és véleményeiteket egyaránt.

Ide az elkövetkezendőkbe mozivetítések időpontjai, filmcímek és amatőr filmek is felkerülnek. Ezekről néha kritikákat, néha filmismertetőket olvashattok.
De szívesen várjuk amatőr filmkészítők mukáit, vagy filmszeretők filmajánlóit, akár régi akár mostanában játszott filmről legyen szó. 
Illetve ha a filmgyártással kapcsolatos házi jellegű technikákat szeretnétek velünk és mindenkivel megosztani, ezesetben is szívesen várjuk e-mailjeiteket.

Reméljük lassacskán megtelik majd a Mozivödör, és csurdultig lesz a mozivásznon látott csodákkal, csak majd legyen időnk kiönteni...:)