Engem személy szerint nem nagyon tudnak meghatni a romantikus filmek, A jövő kezdete nálam mégis megtette a hatását.
    A film alaphelyzete ugye egy tizenéves kisfiúról szól és a társadalomismeret órai házifeladatáról, amit egyik tanárja adott ki (Kevin Spacey), címe hogy: "változtasd meg a világot". Ugye eddig nagyon amerikainak hangzik és irreálisnak is egy Közép-Európai számára. Én is emlékszem még a társadalomismeret óráimra a középisklában, de senki sem állt elő ilyen képtelen ötlettel, mi csak a magyarországi jogrendszerről, és önkormányzati felépítésekről ill. hasonló szárazabbnál szárazabb anyagokról hallgattunk előadásokat. De nem is ez a lényeg.
    A kisfiú ötlete a fontos,és az, hogy az ötlet mégse jön be... Az ötlet nem más mint, hogy jót kell tenni 3 emberrel önzetlenül és annak a 3 embernek is külön-külön 3 másik embernek önzetlenül segítenie kell.
   
Trevor (Haley Joel Osment) elkezdi a házi megvalósítát, és állandóan kudarcba fullad a terve, de csak rövidtávon. Előszöris egy drogossal próbálkozik, majd alkohol problémákkal szenvedő édesanyjának(Helen Hunt) segít, majd a tanárjának(Kevin Sapcey) is. A szituációk bonyolódnak és a végén egy teljes kavalkád alakul ki.
   
A film tele van klisékkel: egy egyedülálló anya, hogy tudja nevelni az alkohol problémái miatt már önállúsult fiát, az édesanya beleszeret a tanárba, a mániákus, testileg sérült tanár beleszeret a Trevor anyjába, majd az óriási bonyodalom kibontakozása az ugyancsak alkoholista apa (Bon Jovi) megérkezésével teljesedik ki.
   
    Pontosan nem értettem miért kellett a tanárnak égett sebeket viselnie, míg ugye ki nem derült, hogy ő is egy olyan kisfiú volt, mint Trevor két alkoholista szülővel, amelyikből az apa felgyújtotta őt. Ez kissé erőltetett nekem, mert nem értem miért kellett, drasztikus mértékig elképzelni, vagy megmutatni, hogy milyen bűnöket követhet el egy ilyen "szülő". Nekem ez olyan horrorr-meseszerűnek tűnt, és erőltetettnek is egyaránt. Nem feltétlenül égeti agyon egy ilyen betegségben szenvedő ember a gyerekét....
    Na de végülis ahogy a sokszálú eseményt követjük, rávezet minket arra a történet, hogy a Trevor világmegváltása megkezdődött, és a segítségbe keveredett emberi sorsok visszagöngyölítése nyomán eljutunk a kisfiúhoz, aki már el is veszítette a hitét.

    A vége a filmnek, az hogy miközben Trevor, aki visszanyerte az ötletében a hitét és felbátorodott miatta, jót akar tenni, egyik kis iskolatársával, sajnos megkéselik. Ez is kissé irreális mivel egy 12-13éves fiúk csoportjában nem látom értelmét, hogy milyen alapon késelnék meg a másikat. Ha kissé idősebb generáció, olyan 16-20 éves korúak lennének már bandaháború vagy utcai verekedés közben érthető lenne a kés és a döfködés, itt csak annyia a lényege, hogy a fiú jócselekedet közben meghal.

     Nem is a film értelme, vagy a romantikus túlerőltetett szálak amik a hangulatot adják, hanem kiváltképp a filmképek azok, amik hatásosak lehetnek a néző számára. Ahogy a film végén, zarándokolnak az emberek Trevor házához, ahogy az anyja egyedül marad és a tanár pedig önzetlenül megbocsájt neki. Majd végülis a hatás a tanulság a filmben, hogy hinni kell az emberi jóban és uttörőkre van szükség, akik még most a 20.szd-ban is meg tudják mutatni nekünk, hogy mennyire szükségünk van egymásra.

Tehát a jócselekedeteknek értelme van, ezek olyan jócselekedetek, amelyek nem könnyűek, hanem lemondással járnak és fájdalommal.