Ha a kérdés a romantikus film, akkor egyértelmű a válasz, hogy hova kell indulni...a Vörös Malomba!

Be kell, hogy valljam, engem nem szoktak a zenés filmek megfogni. Valószínűleg azért mert nem látom értelmét, hogy egyszerűen csak dalra és táncra pattannak a  színészek, ha bánat, vagy öröm vagy szerelem stb éri őket. De ez a film más.

Előszöris a musical számomra köthető a színházhoz, és ez a film teljesen azt az érzést hozza magával. Ugye már a film elején egy színházi előadásba csöppenünk, ahonnan a törpe Tolouse vezeti fel a történetet, amit majd az író vezet végig a szemünk előtt.

Ez a film a szerelemről szól, az igazi szenedélyes, fájdalmas és féltékeny szerelemről. Teletűzdelve irracionális hátterekkel, hiperbolisztikus és természetfeletti megjelenítésekkel, és játszva a tér-idő mélység-magasság történet-valóság közti kapcsoaltokkal. Az egész film egy elmesélt szerelmi történet színreviteléről szól, ami a  filmes valósági rétegben Satin (Nicole Kidman)  a "kurtizán" és a nincstelen író, Christian (Evan McGregor) közt zajlik.

Párizs varázslatos szexuális túlfűtöttsége, a pénz, a kán-kán, a szajhák és a bohém világ az ami körülveszi a szereplőket. A zeneszámok is pont oda illenek és úgy adják elő, ahogy azt a néző kívánja. Persze a befogadást az is segíti, hogy a legtöbb, ha nem mindegyik szám ismert és közkedvelt, szóval szinte a szerplőkkel együtt mondhatjuk a szöveget, így egyre jobban tudunk azonosulni is velük.

A féltékenység, a kiszolgáltatottság és a "show" törvényei érvényesülnek, miközben a főhőseink lavíroznak a Herceg (mecénás) a Zidler (igazgató) és az előadás mezsgyéi között...de túl a TBC-n, a fájú féltékenységen és a szerelmen is a Shownak mennie kell ("...show must go on") !!!!

A film végére a szerelmesek elveszítik egymást, de másrészt örökké egymáséi lesznek...Így pecsételi meg a fiatal bohém író sorsát a Szabadság a Szépség és a Szerelem. Majd ugye mi is vele mondhatjuk ki az igazságot, hogy egy dolog van mi mondható:
"Szeretni kell és szeretve lenni jó!"