Az 1408-at előszöris én a Ragyogás című filmhez hasonlítanám. De itt a szobán van hangsúly, ami New York egyik vezető hoteljénak 14. emeletén található. A filmben a főszereplő érzéseinek és lelkiállapotának alakulását nézhetjük végig. Aki szellemkutatásokat végez bizonyos szállodákban, közbeszédben terjengő szellemjárta hotelekben. A munkájának célpontjait levélben kapja, és így jut el az 1408-as szobához is.
    Nagyon sablonos mivoltát adja a alkotásnak, hogy a szereplő a film elején még szkeptikus és gúnyos majd kezdi elhinni a történések során a valódi veszély létét. Először csak  arra gyanakszik,  hogy a hoteligazgató (Samuel L. Jackson)  mérgezte meg a neki adott italt, és annak hatására halucinálja a támadóját, a rádió zenéjét is megmagyarázza, és a csokikat a párnán is. Viszont amikor lányával készült régi videó elindul a tv-ben már persze érzelmi hatása alá kerül a történéseknek.
    Sokban javít a filmen John Cusack alakítása. A filmben szereplő szomszédból áthallatszó süketítő babahangot, valószínűleg úgy vehették fel, hogy később rakták rá az őrületbe kergető zajt, tehát neki valóban úgy kellett játszania a stúdióban, mintha valóban szétrobbanna a feje. Ehhez óriási beleérzőképeeség szükséges. De hasonló részeknél, mint a az ablakon kimászás és a félelmetes mélység érzékeltetése, az érzelmi hullámzásokra való reagálás, vagy a kislánnyal való megható jelent is a számlájára írható.
    Tehát a film közben Mike Enslin(John Cusack) felveszi a játékszabályokat, hagyja a történéseket folyni és a fenálló helyzeteket a legjobb elképzelései szerint kezelni.
   
    A meghökkentő jelenetek inkább a hanghatások alapján érzékelhetőek, és úgytűnik itt is szeretik a dolby sorround hatást maximálisan kihozó vízeséses, hullámcsapásokat. Az érzelmi szál itt is egy kiskorában rákott kapott és meghalt főszereplő kislányának személyében látható, ami kissé átlagosnak és megszokottnak tűnhet a filmben szereplő klisék sorában. Viszont kétségtelenül hatásos, ahogy a megjelenő lány mezítláb végigmegy az üvegcserpeken megöleli apját, megkéri hogy ne hagyja el és mégis kis halott testével szétroppan apja karai közt.

    A végső kifejletben ugye a 60 perc lejártával, visszatérünk a 60 perc elejéhez. A főszereplő a földön fexik és a szoba felhívja őt női hangon, ami megint kissé illúziótlan. Ekkor eldöntheti hogy öngyilkos lesz (felköti magát), vagy előről kezdi a 60 percet. Ez a egyik végső igazság, amit kimond a film, mert eddig azt hihettük, hogy a szoba öli meg lakóit a teljesíthetetlen szituációkkal és csak egy szuperhős élheti túl a megpróbáltatásokat. Viszont ekkor rájövünk, hogy ez az utazás nem gyilkos, hanem a gyilkosság magában a lélek mélységeiben jelenik meg és attól lesznek öngyilkosok az emberek, hogy nem akarnak szembesülni lelki fájdalmaikkal.

    A főhős persze mivel amerikai a film, nem köti fel magát, inkább magára gyújta a szobát, így a tűzoltók menekítik ki őt. Itt viszont nagyon furmányosan nem tudjuk eldönteni, hogy ez megint egy képzelgés, hogy kijutott, mint eddig már megtörtént egyszer, vagy valóság. A választ még a végső jelenet sem adja meg, viszont a történéseket valóságossá teszi. Itt hallhatjuk az őt végig segítő diktofon felvételét, ami a kislányával felvett dialógust eleveníti fel, ami még a szobában zajlott.

Persze ezzel vége lesz a filmnek, de vajon ezután megint visszakerül a szobába? vagy végleg kijutott onnan?